-Sarah neee!-kiabáltam miközben bal kezemet a kabinja felé nyújtottam.Aztán rá jöttem,hogy ez nem segít semmin.A kabin újra meg állt mire az egész kerék meg mozdult.Így én is kis híján le estem.
-Sara minden rendben?-kérdeztem
-Igen vagyis remélem vagyis nem tudom-mondta.Fogtam magam és le másztam a kabinjához.
-Figyelj Sarah!Most menj távolabb az ablaktól.-mondtam
-Oké-mondta majd amennyire csak tudott el távolodott az ablaktól.A lábammal be törtem az ablak üvegét.
-Áááá-kíabált Sarah miközben kezét a fejéhez emelte.És csak akkor vettem észre,hogy a kezét kis-é el vágta az üveg.
-Na gyere-nyújtottam felé a karom.Ő elfogatta és még időben kimásztunk a kabinból.A kabin tovább zuhant és egy hangos puffanással ért földet.Mi meg Sarahval egy vasrúdba kapaszkodva lógtunk.
-Hogy fogunk innen le jutni?-kérdezte
-Van egy ötletem.-mondtam-Jason kéne egy kis segítség-hívtam fel az otthoni úgy nevezett robotunkat.
-És mi?-kérdezte
-Küldj két táskát a London eyes-hez-mondtam.
-Rendben 2 percen belül ott lesz a két táska-azzal le tette.A táska tényleg itt volt 2 perc alatt.Hamar magunkra kaptuk és annak segítségével szálltunk le egy olyan helyen ahol nem voltak emberek.
-Pfhú ez meleg volt-mondta Sarah.
-Ja ja.Jösz nekem egyel-céloztam a meg mentésére.Oda mentünk a srácokhoz akik furán néztek ránk.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Liam.
-Otthon el mondjuk.A lényeg,hogy mostantól velünk kell lennettek egy ideig,mert az életetek veszélyben van-mondta Sarah.
-Hogy mi van?-kérdezték egyszerre
-Induljunk-mondtam.Csöndben mentünk hazáig.Nem tudtam,hogy a fiúk mit fognak szólni ha kiderül,hogy mi a szitu.Haza érve csöndben vettük le a cipőinket.Majd be mentünk a nappaliba.Mindenki nézett ki a fejéből.
-Sara minden rendben?-kérdeztem
-Igen vagyis remélem vagyis nem tudom-mondta.Fogtam magam és le másztam a kabinjához.
-Figyelj Sarah!Most menj távolabb az ablaktól.-mondtam
-Oké-mondta majd amennyire csak tudott el távolodott az ablaktól.A lábammal be törtem az ablak üvegét.
-Áááá-kíabált Sarah miközben kezét a fejéhez emelte.És csak akkor vettem észre,hogy a kezét kis-é el vágta az üveg.
-Na gyere-nyújtottam felé a karom.Ő elfogatta és még időben kimásztunk a kabinból.A kabin tovább zuhant és egy hangos puffanással ért földet.Mi meg Sarahval egy vasrúdba kapaszkodva lógtunk.
-Hogy fogunk innen le jutni?-kérdezte
-Van egy ötletem.-mondtam-Jason kéne egy kis segítség-hívtam fel az otthoni úgy nevezett robotunkat.
-És mi?-kérdezte
-Küldj két táskát a London eyes-hez-mondtam.
-Rendben 2 percen belül ott lesz a két táska-azzal le tette.A táska tényleg itt volt 2 perc alatt.Hamar magunkra kaptuk és annak segítségével szálltunk le egy olyan helyen ahol nem voltak emberek.
-Pfhú ez meleg volt-mondta Sarah.
-Ja ja.Jösz nekem egyel-céloztam a meg mentésére.Oda mentünk a srácokhoz akik furán néztek ránk.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Liam.
-Otthon el mondjuk.A lényeg,hogy mostantól velünk kell lennettek egy ideig,mert az életetek veszélyben van-mondta Sarah.
-Hogy mi van?-kérdezték egyszerre
-Induljunk-mondtam.Csöndben mentünk hazáig.Nem tudtam,hogy a fiúk mit fognak szólni ha kiderül,hogy mi a szitu.Haza érve csöndben vettük le a cipőinket.Majd be mentünk a nappaliba.Mindenki nézett ki a fejéből.
*Sarah szemszöge*
Ennél rosszabb nem is lehetne a napom.Sajnáltam a fiúkat.Hisz nem tudják,hogy mi vár most rájuk.Lassan el kéne nekik mondani,hogy mi folyik itt.De jobbnak láttuk Amyvel,hogy ha meg mutatjuk nekik.Amy oda ment az egyik könyves szekrényhez.Az egyik könyvet ki húzta,de nem teljesen.A szekrény el mozdult a helyéről így látni lehetett azt,hogy mit takar.Be mentünk.Volt bent egy kanapé ahova az 5 fiú leült.Mi Amyvel leültünk a saját helyünkre.Kezdődhet a beavatás.
